Kávézol, igazi, finom kávét iszol.
Három cukorral, két kanálka tejporral,
ahogy szoktad.
Mégis, olyan furcsa.
Nem olyan, mint máskor.
Finomabb,lágyabb, édesebb.
De miért?
Nem érted.
Kavargatod, ízlelgeted.
Sokkal finomabb, mint máskor.
Vajon a kávétól?
A tejportól?
A cukortól?
Nem.
Egyiktől sem.
Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor.
Hanem valami mástól.
Valaki mástól.
Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog,
akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását.
Igen.
Tőle finomabb a kávéd.
És az életed.
Csitáry-Hock Tamás